Fodrászok mesélik, hogy már kislánykorukban órákig fésülték a papát, mamát, nagymamát... Autószerelők pályájának indulására szétszerelt (és többnyire soha többé nem működő) kisautók emlékeztetnek. Én ebben a szakmában ilyen korai magamra eszméléssel nem dicsekedhetem.
Még 1985-ben, főiskolás koromban történt, hogy a barátnőm szobatársa nagyokat nyögve készülődött útnak indulni a délutáni órájára. A kérdésre, hogy mi a baj, azt felelte, leszakad a dereka, majd beszakad a háta, nem forog a nyaka. Nem is tudom, honnan jött a gondolat, de azt javasoltam, üljön elém egy pillanatra a székre, megpróbálok kicsit javítani az áldatlan állapoton. Sikerült, és attól fogva sokszor a látogatás kiegészítő programja volt a szobatárs formába hozása... Ezután már magabiztosabban ajánlottam, hogy átgyúrom, ha valaki panaszkodott a családban, a baráti körben. Mivel elsőéves koromtól, 1984-től kezdve foglalkoztam a csodálatos japán harcművészettel, az aikido-val, egyre nagyobb érdeklődéssel kezdtem keresni a testkultúrával, harcművészettel, masszázzsal, alternatív gyógyászattal kapcsolatos, akkor még egyáltalán nem egyszerűen hozzáférhető tudást.
A nyolcvanas évek vége, a 90-es évek eleje hozta el az igazi szabad kínálatot és vele a lelkesedést. Művelődésszervezőként nyaranta Velemben népművészeti programokat szerveztem. Saját táboraim lezajlása után évről-évre a kollégák életreform-táborában pihentem ki az egész nyári munka fáradtságát, előadások látogatásával és üdítő krumplipucolással töltve néhány napot. Csak néhány nevet említve - Oláh Andor, Biegelbauer Pál - és sok más nagy tudású szakember előadásai ébresztettek rá, hogy az én igazi utamat itt kell keresnem. Jött a thai masszázs, a Waitankung nevezetű thai chi kung Dicsőfy Durián Endre élményszerű táboraiban, és a Shaolin yumeiho,masszázs Dr Nehéz Judit értő és felelősségteljes, meleg szívű közvetítésével. És az út lassan kivilágosodott... (a tanulmányokról továbbiak: www.foldanya.hu - A Gazda)
